Ita Wegman idézetek

Ita Wegman idézetek Peter Selg: Az utolsó három év, Ita Wegman Asconában, 1940-1943 című művéből:


„Hogy a harcoló között megmaradjon az egyensúly, a harcolók száma nem növekedhet. Amennyire lehet, semlegesnek kell maradni, semlegesnek, de nem opportunizmusból, hanem emberszeretetből semlegesnek. Így valami olyat mutatunk fel a háborúval szemben, ami azt gyengíti; azoknak viszont, akik értelmetlennek találják a háborút, valami olyat adunk, ami erősíti őket. Ezek a valódi értelemben vett semlegesek alkotják a harmadik hadsereget, amelynek a szellem a fegyvere, kapcsolódnak azokhoz az elhunytakhoz, akiknek lelke felébredt, és akiket Michael vezet az érzékfeletti világokban. A háborúk kora lejárt, véget kell érnie. A modern háborúk az öldöklés háborúi. Harcolni csak szellemileg kell, a szellemnek a szellemellenessel szemben, hogy az élő Krisztus ismét bevonulhasson, nem csupán az emberek szívébe, hanem mint a Föld Ura és a Világok Uralkodója. Michael seregének és vezetésének valósággá kell válnia!”

Jegyzetfüzet, 1940. április 14.(1)

Emanuel Zeylmans van Emmichoven: Ki volt Ita Wegman

 

„Természetesen az az érzésem, hogy a mai korban nem lenne szabad háborúzni; a győzelem valódi fegyvere a magasabb szintű moralitás. A magasabb moralitásnak le kell győzni az alacsonyabbat, ezzel együtt meg is teremti a megfelelő feltételeket.”

Sheila Hirstnek, 1941. február 22.(2)

Emanuel Zeylmans van Emmichoven: Ki volt Ita Wegman

 

„Romba fog dőlni az egész világ, és lehet, hogy ebben nemcsak a fegyverek mondják ki a végső szót, hanem a természeti katasztrófák is, amelyek nagyon is összefüggnek azzal, ami az emberben történik. Mintha egy gigantikus harc lenne készülőben, amelynek, úgy vélem, még csak az elején járunk. Az igazi győzelem csak az egyes emberben születhet meg, méghozzá azokban, akik elegendő morális erőt tudnak kifejleszteni, ez az erő csak a Krisztussal való helyes viszonyban tud létrejönni. Így nézve tulajdonképpen minden ember benne áll ebben a küzdelemben.”

1940. November 18.


Mindig arra gondoljon, hogy a Földön minden lélegzetvétel fontos, és mindent meg kell tenni, ami csak lehetséges. A sors az utolsó lélegzetnél is megváltozhat.

lásd a 39. számú megjegyzést a könyvből

 

>> A szellemből születtünk <<, vagyis az emberi test a szellemből származik;

  >> Krisztuasban halunk meg<<, vagyis a lélek meghalás közben rátalál Krisztusra.

 És amit a Földön érezhetünk, ha a szellemet szolgáltuk, az a a Szent Szellem általi élmény - hogy a Szellemben fogunk felébredni.

Elisabeth Vreede 1943. március 6-án a klinikán tartott emlékbeszédének

Madeleine van Deventer által készített feljegyzéséből


„Mindenki, aki törekszik, a barátom.”

Ita Wegman